Anyám október óta nem beszél velem. Anyám október óta azért nem beszél velem, mert akit szeretek, azt történetesen nem Zolinak, hanem mondjuk Zoénak hívják. Azért, mert szerinte az lett volna az elfogadható, ha én különköltözéskor veszek egy lakást és soha senki nem tudja ezt meg. Mert, hát ő neki ezzel semmi baja nincs, „de a gyerek, ugye”. Október óta ezzel tényleg semmi baja nincs. Mert nem keressük egymást. Szerinte az lett volna a helyes, ha tízmilliós hitelbe verem magam, hogy ne súgjanak össze a hátam mögött.

Pedig még egymás kezét sem fogjuk meg az utcán. És Kölök is jól van.

Mondjuk most valami éppen leborult a másik szobában.

Most például az adófizetők pénzéből fénymásoljuk az arcunkat a kolléganőkkel. Jó ez az új munkakör.

Hozzám jönnél? Nem. Senkihez. Érthető, ha nem vesz gyűrűt. Tudom, hogy azon fogok keseregni, hogy meg sem kérte a kezem.

Elvennél?

Meg még az is van, hogy erős paprika után kerüljük az orális szexet. Ez így elég romantikus?

Hétköznapok, Kölök ide, Kölök el, Kölök ide, orgonaága, névnap, sokk, pofon, sok, kiábrándultság, megbocsátás(?), Vagina-monológ, kerékbilincs.                   Boldog Születésnapot. Köszönöm szépen.

Meg még az is jó Vele, hogy felébredünk fél ötkor, mert nem tud aludni, és akkor azt mondja, hogy gyrost szeretne enni. És akkor elmegyünk gyrosért, de nincs kedvünk felöltözni, úgyhogy pizsamában. Újpestre.

Szeretem

Az van, hogy lett nekem cigány nyelvvizsgám, ami szerintem másra nem lesz, jó, minthogy egyre kevésbé tudnak kipakolni a munkahelyemről hátrányos megkülönböztetésre hivatkozva. Immáron háromnak is megfelelek. Ebből egyik sem a néger.

A minap lakásátrendezőset játszottunk, de szerintem úgy nem lesz jó, ahogyan Ő szeretné, mert így nem áramlik a Csí. Vagyhát mégiscsak áramlott, de ez feltehetően a bablevesnek volt köszönhető.

Reggel Kölök szívet rajzolt a mellettem parkoló autóra, mert az enyémen is volt egy. Gondolta bosszúból ő is összefirkálja másét. Azt nem tudom, hogy valakinek szép reggele lett-e, vagy kap este egy büdös nagy pofont.

Meg olyan is, hogy felhív negyvenszer. Csak, hogy szeret. És leteszi. Akkor is, ha terjeszkedem a szekrényben. Mármint a ruháim.

És van olyan. Van olyan, hogy mosolyogsz már attól, ha megcsörren a kulcs a zárban. Hogy leviszi a kutyát és te nézed a konyhaablakból, mert egy percet sem bírsz nélküle. Hogy ő közben felhív telefonon, mert egy percet sem bír nélküled. Hogy cetlikre írja „Szeretlek” és szétszórja a fürdőszoba elé, az előszobában és mindenfelé, amerre csak mehetsz, miközben zuhanyozol. Hogy még az anyját is örömmel hívod fel, csak azért, mert Róla beszél. Hogy kéz a kézben alszotok el. Azt hittem, nincs olyan, hogy boldog vagyok. És van olyan.

Szóval az van, hogy már nem lakom otthon. És ez a megfogalmazás így nem egészen pontos, mert ahol nem lakom, az már nem otthon van, hanem máshol van az otthon. Ezen logikát követve tehát mégiscsak otthon lakom.

Ezt a szilvesztert végigbőgöm. Rásegít még erre, hogy a tévében éppen Kardabea, Kiszeltünde és Feketepákó ektivitizik. A Karácsonyról meg nincs mit írnom. Neocitrán volt az ünnepi menü. Meg azóta megállás nélkül, rettenetes hangon ordít egy robot, hogy "Áj em Optimusz Prájm!!!"

És akkor még azt is dolgozzam fel, hogy egy csizma cipzárját sem tudtam felhúzni a vádlimon. Holott a tavaly ilyenkori súlyomhoz képest 8 kilóval vagyok kevesebb. És persze ez a poszt nem a csizmáról szól, csak kérkedni szeretnék a fogyásommal.

A legjobban azokat a vezetői körméleket szeretem, amik úgy szólnak, hogy ekkorakkoramakkor területi felügyeletei értekezlet lesz, és kérik, hogy poharat vigyünk magunkkal. Hát, jó.

Mondjuk az sem valami vidám dolog, hogy korlátozott a lakáshitelhez való jutásom olyan formában, hogy betöltöm a 70. életévemet mire kifizetem és ezért nem is kapom meg. Pedig először viccesnek találtam.

Milyen hülye szó ez a "pedig".

Állásinterjún olyanokat mondani, hogy „ilyen kérdésekre nem számítottam”, meghogy „nem vagyok okosabb, mint egy ötödikes”  nem bizonyult jó ötletnek. Pedig láttam a szemükben, hogy imádják a vihogásom, de mire rájöttem, hogy itt bizony nem casting van Oszvald Marika megüresedett szubrett szerepeire, addigra már késő volt.

Kölök meg úgy adja értésemre, ha csimpaszkodni szeretne, hogy csak annyit mond: ölelés.hu és széttárja a karját. Hiába. Cybergyerek.

Van a régi dal, hogyaszongya "Apu, hogy megy be, apu hogy megy be az a nagyelefánt az oroszlán barlangjába?" Hát, én egészen a múlt hétig azt hittem, hogy az apu megy be a barlangba és nem az elefánt. Pedig tök egyértelmű. Tiszta jó, hogy a 80-as években nem volt PISA felmérés. Nem javítottam volna a mérőszámot a szövegértésemmel.

Én úgy csináltam magamnak hosszú hetet, hogy vasárnap magamra öntöttem egy fazék forró vizet. Hát nem éri meg az ilyen, én mondom. Még a mentős is felszisszent. Nem jár jobban az sem, aki megkérdezi, hogy mi van velem mostanában.